„De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róm 5,20)

Izgalommal teli vegyes érzések kavarognak bennem, miközben kinyitom a szekrényajtót és átrendezem a ruhakészletem. Ahogyan melegszik az idő, egyre inkább a hátsó szektorba kívánkoznak a vastag pulóverek, garbók, bélelt nadrágok, hogy hosszú hónapok után átadják helyüket a téli álomból kissé gyűrötten, megviselten ébredező tavaszi, nyári kollekciónak. A szellős pólók, blúzok semmit se változtak, de a vékony nadrágok első pillantásra nemcsak anyagukban tűnnek vékonynak, hanem, mintha szélességben is áldozatul estek volna a kalóriáknak, az apró kis lényeknek, melyek állítólag éjszakánként egy számmal kisebbé szabják a ruhákat. Cseppet sem csodálkozom rajta, mert a téli bekuckózás, a lustálkodás, a bejgli, töltött káposzta nyomot hagy az emberen. A mérleg csalhat, de a nadrágok sohasem. Egyetlen próba a tavaszi kollekcióból, és máris kiderül, milyen vastag szigeteléssel vettem körül magam a téli hideg ellen. Furcsa módon cseppet sem kell erőlködnöm, hogy belebújjak egyik vagy másik farmerembe. Könnyedén gombolom be őket, és bár a tükörbe pillantva mintha jobban gömbölyödnék csípő tájékon, de egyszerű optikai csalódásnak tudom be, és elégedetten teszem a skinny, slim és leggings farmereket a szekrénybe. Az egyik sötétkékből kettő van, elvileg különböző méret, de összehasonlítva egyformának tűnnek, így tovább ajándékozom a tizenhatévesemnek. Az alkatunk, az arányaink, a testfelépítésünk teljesen különböző. Neki rövidebb, de sokkal erősebb, izmos lábai vannak, én pedig, ahogyan ő szokta mondani: olyan hosszú, girnyó lábakon közlekedek.

Rövid szemrevételezés után felpróbálja a nadrágot és tökéletesen áll rajta is, mintha ráöntötték volna. Kezdem azt hinni, hogy ez a nadrág bárkire tökéletesen illene, bármilyen testalkatra, kilóra, csípőszélességre, kicsire vagy nagyra, kövérre vagy soványra. Megnézve az anyagösszetételt, 7% elasztánt tartalmaz. A rugalmas anyagnak köszönhetően velem hízik, velem fogy a farmerem. A téli hónapok gyarapodása után egyre jobban tágul, szinte észre sem veszem, aztán újra enged, ahogyan nyáron elengedem én is a néhány kiló felesleget.

Ahol megnövekszik, ott bőségesebb lesz. Így idomul hozzánk, ahhoz, amire éppen szükségünk van: több hitre, több szeretetre, több megbocsátó irgalomra, mert ilyen az Isteni kegyelem. Jézust nem egyszer kérték számon, hogy miért ül bűnösök asztalához, miért azokhoz fordul szeretettel, akik cseppet sem érdemlik meg? Miért nem a követőit, a hívőket, a tanult, hitben jártas embereket látogatja meg miért azokat, akik csupán a bűnben növekednek? Jézus tudta, hogy gyógyulásra nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük. Tudta, hogy minél inkább megnövekszik a bűn, annál nagyobb szükség van az Isten mentő szeretetére, annál bőségesebben kell áradnia a kegyelemnek. 

Minél inkább elhatalmasodnak bennünk is a kétségek, kísértések, a gyarlóságok, vétkek, annál többet fedez el és bocsát meg az Isten kegyelmes szeretete. Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem. Eggyé válik velem, hozzám simul, átölel. Minél szorosabban kapcsolódik hozzám, annál jobban felfedi, láttatja azt, amiről úgy érzem, hogy inkább takargatnom kell. Megmutatja a hibáimat, a cseppet sem szépet bennem. Megmutatja, hogy hol kell változnom, nem szépítve, hanem felfedve a valóságot pont, mint a hosszú téli hónapok után a slim fit farmerem. Ámen