„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

Furcsa érzés belegondolni, hogy napra pontosan egy év telt el azóta, hogy az első „Napi falatot” megírtam. Mintha tegnap lett volna… Annyi minden történt azóta és mégis mintha megállt volna az idő, mert bennünk az érzések, az aggodalmak nem sokat változtak. Beleszoktunk vagy inkább konzerválódtunk ebbe a helyzetbe és ez a tavasz sem hozott sokkal többet vagy mást, mint az egy évvel ezelőtti, legalábbis ami a vírus jelenlétét illeti.

Március idusán nemzeti ünnepünk is csendesebb volt, mint bármelyik az elmúlt évtizedek során. Jobb híján a közösségi oldalon tűztünk kokárdát, ha már az emlékezés és az ünneplés is az online térbe szorult.

Azért, hogy mégse maradjunk családi program nélkül, mi magunk a Mecsekbe terveztünk egy családi kirándulást. A népes sáskahadnak, ami hatunkat jelenti, tetemes mennyiségű ellátmány kell, így előző délután pácolt húst tettem a sütőbe, hogy kerek hat órán át, lassú tűzön omlósra süljön és a szafttal együtt, rostjaira tépetten szendvicsbe kerülhessen. Fehérborecet, füstölt paprika, koriander, szószok, paszták és egyéb fűszerek kerülnek a hússal együtt a sütőbe, reggel pedig összeállítottam a bagetteket sajttal, majonézzel, savanyúuborkával és a falatnyira tépkedett fűszeresen szaftos hússal degeszre tömve. Ahogyan kettévágtam a szendvicseket, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy falatot megkóstoljak. Egy apró falatot csupán, hogy érezzem az ízét, hogy tudjam, mire számíthatok akkor, amikor a több km gyaloglás után jóízűen falatozhatok, nem csak kóstolásnyit, hanem jóllakásig a finomságból.

Abban az egy falatban minden benne volt. Ízek, érzések, élmények. Mintha visszacsöppentem volna a gyerekkoromba és nagyapám adott volna egy katonát a vacsora tányérjáról. Egy kis darab kenyér, hozzá mindenből egy falat csupán, mindenből, amije akkor előtte volt. Abból is, ami nem ízlett, amit nem szerettem. Azt is megkóstoltam, ami csípett, amit kellemetlennek éreztem. Az a falat mégis a legfinomabb volt. Egy apró kis katona, hogy tudjam, érezzem azt, ami neki akkor a minden volt.

2021. március 16., és az egy év alatt megírt „falatok” kötetté álltak össze. Bevallom, jó érzés a kezembe fogni a szépre, finomra, nőiesre sikerült könyvet. Az elmúlt napokban volt, aki úgy jellemezte a borítót, hogy pont olyan, mint én. Volt, aki a bátorságomon csodálkozott, hogy ennyire őszintén le mertem írni a hibáimat, kudarcaimat is, pedig az ember inkább szégyenli, takargatja és csupán a végeredménnyel, a sikereivel büszkélkedik. Általában így van. Szeretjük megmutatni azt, amiben jók vagyunk, azt a bizonyos szebbik felünket. Nincs értéke a kudarcoknak, ha egy tortáról vagy akár egy megvarrt ruháról van szó, de ha az életünkről, annál fontosabbá válnak azért, hogy érezzük, mennyire rászorulunk az Isten kegyelmére. Esendők vagyunk és cseppet sem tökéletesek. Hibázunk, felállunk, visszafordulunk, újra indulunk és tanulunk leginkább a saját hibáinkból.

A „Napi falatok” kóstoló abból, ami nekem a mindent jelenti: a múltamból, jelenemből, hivatásomból, családból, a hétköznapi és az ünnepi perceimből. Leginkább abból a tapasztalásból, bizonyosságból, hogy mindenben jelen volt és jelen van a hitem, az Isten kegyelmes szeretete. Kóstoló abból, ami én vagyok, amivé formált, alakított az Úr, és ahogyan a gyengeségeimmel együtt elhívott, hogy a szolgálat legyen az életem.

Miről szól a „Napi falatok?” Arról ami ott van mindannyiunk előtt a tányéron. Van, ami édes, kellemes, van ami csíp, mar, fájdalmat okoz ugyanúgy, mint minden az életünkben. A könyv egyszerűen rólunk szól, mindannyiunkról, akik annyiszor erősnek látszunk, de testben és lélekben sokszor erőtlenek vagyunk. Arról, hogy nincs miért szégyenkeznünk, nincs miért álarcot hordanunk, mert az Isten ereje az erőtlenségben is megmutatkozik. Mindennel amit napról napra elénk rak az életünk asztalára, formál és felkészít arra a napra, amikor minden értelmet nyer és minden egésszé áll össze. Egyetlen célja van velünk az Istennek, hogy üdvösségre vezessen minket. Nem az erőnk, a tökéletesnek látszó életünk vezet el oda bennünket, hanem a kegyelem, a bűnbocsánat, az irgalmas szeretet, ahogyan az Isten ereje az erőtlenségünkön is megmutatkozik és célba ér a világ és mindannyiunk életében.

A könyv elérhető, rendelhető, öröm lenne számomra, ha sokan megismernék és megéreznék rajta keresztül is az Úr erőt adó, áldó szeretetét. Aki teheti, az vásárolja meg akár ajándékba is, és ha szívesen olvassa, úgy ajánlja, vigye hírét másoknak is.