"...megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,8)

Keresztút
Megbeszélt találkozóra indultam. Nem szeretek késni, így adtam időt magamnak, nem is keveset, hiszen bármi adódhat az úton. Leginkább az, hogy eltévedek és nem találom meg a címet. Gyári hiba ez bennem: az egyszerűnek tűnő útvonalon is elkeveredek, az utcák csak akkor lesznek ismerősek, ha legalább tucatszor jártam rajtuk, de ez most tényleg egyszerűnek tűnt. Túl egyszerű ahhoz, hogy megint eltévedjek. Magabiztosan fordultam balra, aztán jobbra majd újabb utca. Lila ház tujasorral először, másodszor aztán harmadszor is. Eltévedtem. 2 percem maradt a temérdek időből. Beütöttem a GPS-be a címet és csak kétszer kellett jobbra fordulnom, hogy alig több, mint egy perc múlva megérkezzek. Egyszerű volt, mégis a keresztutaknál rossz döntéseket hoztam. Következetesen és többször ugyanúgy. A választás minden alkalommal ott volt előttem. Én dönthettem, és döntöttem a józan ész, a megérzés, a tapasztalat ellen. Pont, mint sokszor az életben. Mert keresztútnál, válságnál, szükségben, veszélyben, sőt az életünk minden helyzetében a mi döntésünk, hogy melyik utat választjuk. Szembemegyünk-e a tapasztalattal, a figyelmeztetéssel, a lelkiismeretünkkel, a józan ésszel vagy ráhagyatkozunk az Istenre. Arra az Úrra, aki Krisztust adta nekünk, hogy az Ő keresztútja által életünk legyen. Aki engedelmes volt mindhalálig, és tudta, nincs más út számára mint a szenvedés és a halál útja, hogy legyőzve a bűn és a halál hatalmát megnyissa előttünk az Isten örök, mennyei országát. Ez mindannyiunk célja, de míg oda jutunk, számtalan keresztút lesz előttünk. Döntések, amelyeket nekünk kell meghoznunk. Veszélyben, nehézségben, kísértésben, egészségben és betegségben. Jólétben és nélkülözésben. Adja Isten, hogy ha "gyárilag" emberként nem tudunk mindig jól dönteni, igéje és a Belé vetett bizalmunk mindig mutassa meg számunkra a helyes utat. Ámen