"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6, 34)

A szükségben jön rá az ember, hogy mennyire értékesek tudnak lenni az élet apró örömei. Egy telefonhívás, rövid üzenet, a hír, hogy minden rendben vagy akár 3 csomag élesztő amit sikerült végre beszereznem. A megváltozott élethelyzetben szembesülünk azzal, hogy mennyire természetesnek veszünk mindent, amink van: családunkat, szeretteinket, barátokat, ruhát, otthont, a mindennapi kenyeret. Körülnézünk a házunk táján és megértjük, hogy kevés is elég az élethez, és a boldogsághoz.
A képen integető kislány a nagyanyám valamikor 1940 táján. Dédnagyanyám egy tehetős családnál szolgált, akik egy ruhát varrattak neki ajándékba. A pillanatot, amikor először vette fel, megörökítették, hogy emlék maradhasson. Mikor először láttam ezt a képet, akkora lehettem, mint ő a fotón. Nem tudtam levenni a szemem az arcáról, a büszkeséggel vegyes, tiszta boldogságáról. Egy egyszerű, de annál gyönyörűbb ruha, ami mindennél drágább kincs volt a számára.
Vajon mikor éreztem ugyanilyen önfeledt örömöt?
Mikor láttam meg utoljára az élet apró csodáit? Miközben vásárlunk, rohanunk, halmozunk, költünk, többet mint eddig bármikor, eszünkbe jutnak-e Jézus szavai, aki bennünket is kérdez: "Nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?"
Ezekben a napokban úgy élünk, mintha csak ennyi lenne az élet. Pedig az Isten gondoskodik rólunk. Eddig is, most is. Mindig adott és ad annyit, amennyire szükségünk van. Kevés is elég lenne, ha egymásra is tudnánk figyelni, ha tudnánk másokra is gondolva segíteni és szolgálni.
Vegyük észre az élet apró örömeit! A szeretetet, amellyel mennyei Atyánk naponta kísér bennünket, a lehetőséget, hogy felhívhatjuk a szüleinket, szeretteinket, az öleléseket, az őszinte tiszta barátságot, a nevetést. Lássuk meg a csodáját egymáson keresztül: családunkon, barátainkon, az áldáson, ami a legnehezebb pillanatokban is ott van velünk. Keressétek az Isten országát és igazságát- kéri tőlünk. Keressétek, és ráadásul ezek is, amiért ma aggodalmaskodtok, mind megadatnak nektek. Ámen