default_mobilelogo

Napi falat

2020. június 1., Pünkösdhétfő

"Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez." (1 Pét 4,8)

Bővebben ...

Egy kép gyülekezetünkről

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1)

 

"Mimikri: Beleolvadás a környezetbe; amikor egy élőlény átveszi a környezete színét, jellegét teste, külseje színének, alakjának (időszakos) megváltoztatásával, és így észrevétlenné válik."
Kár, hogy az ember nem képes rá, pedig volt már néhány olyan pillanat az életemben, amikor azt kívántam, bárcsak észrevétlenné válnék, vagy egyszerűen eltűnnék, eloszlanék, mint a pára. A legemlékezetesebb 4 éve, már itt, Bogláron történt. A Datalogic üzemének az átadására voltam hivatalos. Ünnepélyes alkalom, személyre szóló meghívó, VIP fogadás, pontosan olyan, amiből mindig is igyekeztem kihúzni magam. Nem látok magamban semmi különlegeset, így nem is igazán találom a fontosak között a helyem. Amikor polgármesterünk rákérdezett, hogy ott leszek-e, az egyértelmű válaszom az volt, hogy: "Nem." Aztán hagytam magam meggyőzni, főleg, miután emlékeztetett rá, hogy az egyházamat képviselem, ráadásul az egyházmegye vezetőjeként elvárható, hogy egy ilyen rendezvényen eleget tegyek a meghívásnak, ha már megtiszteltek vele. Ritkán történik meg, hogy ne vitatkozzak vele, de most kivételesen egyetértettem, és mivel egyszerű "falusi lány" vagyok, rögtön a "dress code" felől érdeklődtem. 10-es skálán mit vesz fel az ember Balatonbogláron egy ilyen rendezvényre?
"Ha az egyes az otthoni kertészkedős, a tízes a nagyestélyi, akkor ez 8-as" – kaptam meg a választ. Kitettem magamért, igyekeztem a lehető legnyolcasabba öltözni. Cipő, ruha, kiskabát, minden együtt volt, amikor megérkeztem. Gyanút akkor fogtam, amikor Laci atya pólóban és egyszerű vászonnadrágban érkezett, a nagykövetasszony pedig egy hétköznapi nyári ruhára kapott fel egy termo vállkendőt. Végignézve a megjelent tömegen a dress code leginkább az ötös alsó szintjén mozgott, esetleg súrolta a felső határát, de 8-as egészen biztos nem volt. Soha nem éreztem még ennyire kellemetlenül magam, apró elégtétel volt, hogy polgármesterünk is legalább 8-as volt az öltönyben és világoskék nyakkendőben, de legszívesebben arra vágytam, hogy eltűnjek, itt se legyek feltűnősködve a környezetemben.
Mimikri, amely egyszerűen megváltoztat bennünket, hogy tökéletesen illeszkedjünk a körülöttünk lévőbe. Néha jó lenne illeszkedni a sorba. Nem feltűnni, kilógni, egyszerűen olyannak lenni, amilyennek mások látni szeretnének: megfelelni az elvárásoknak, a hivatalnak, rangnak, munkahelynek, barátoknak, családnak, idősnek, fiatalnak egyaránt. Nem feltűnni sem a szavainkkal, sem a megjelenésünkkel, csak egyszerűen belesimulni az elvárások szürkeségébe.
Hannaróza talált egy levelet. Egyik fele piros színben ragyogott, a másik fele pedig tökéletesen beleolvadt a kopott szék szürkeségébe. A piros fele ragyogott, kitűnt a környezetéből. Bármennyire is száraz, szürke volt a másik része, nem tudott hazudni, és nem tudta letagadni, hogy milyen is valójában.
Ahogyan nekünk sem megy sokáig, hiszen egyedinek, különlegesnek teremtett bennünket az Isten, külső vonásaink lehetnek megtévesztésig egyformák, hordhatunk egyenruhát nem kilógva a sorból, de a szívünk, a szenvedélyünk, az érzékenységünk nem hasonlít senki máshoz. Annyiszor próbálunk megfelelni, másnak látszani, idomulni a környezetünkhöz, de nem tudjuk feladni magunkat sokáig. Igazodunk elvárásokhoz, hagyjuk, hogy kívülről mondják meg, milyenek legyünk, milyennek látszódjunk, de azok valójában nem mi vagyunk, hanem csak egy álca, mimikri, hogy boldoguljunk és élni tudjunk a világ nyomásában. Közben elfelejtjük, hogy az Isten pont így választott ki bennünket. Azzal a tűzzel, lélekkel, egyszerűségünkkel, amilyenek vagyunk. A szemében nincsenek fontosak és kevésbé értékesek, számára csak gyermekek, az ő gyermekei vagyunk. Egyedinek, különlegesnek teremtett bennünket, pontosan tudja, hol van a helyünk, hogyan tudunk szolgálni azzal az egyediséggel, amellyel életet adott nekünk. Nevünkön szólít, ismer és tudja, kik vagyunk igazán. Tudja, hogy csupán egy van, amiben kivétel nélkül mindannyian egyformák vagyunk: megváltott, kegyelemre szoruló, bűnös, de ennek ellenére különleges, VIP személyek, akikért a Fiát is odaadta. Nem kell, hogy félelem legyen bennünk, hogy nem vagyunk olyanok, mint mások. Nem kell, hogy szorítson bennünket a kényszer, hogy megfelelünk-e a világ és emberek szemében, nem kell a mimikri, a rejtőzködő álca, mert így fogad el bennünket, így vagyunk értékesek, így szólított nevünkön, így váltott meg bennünket a bűntől és a haláltól, így vagyunk most és mindörökké kivétel nélkül mindannyian az Isteni szereteté. Ámen