Minden vég valami újnak a kezdetét jelenti.
Március 16-án bezáródtak a templomok ajtajai a közösségi alkalmak előtt. Lezárult egy olyan időszak, amiről azt gondoltuk, hogy magától értetődő, természetes. Elképzelni sem tudtuk, hogy megtörténhet az, hogy nem lehetünk együtt az Isten házában élő közösségben... Ezzel együtt kinyílt a lehetőség, hogy a személyes hitünkben elmélyülhessünk több elcsendesedéssel, imádsággal. Kaptunk két hónapnyi "Én időt" türelmes és bölcs használatra. Egyfajta lehetőséget, hogy szembenézzünk magunkkal és a világgal amelyet szűkebb és tágabb környezetünkben építettünk.
A vírus okozta félelem, a bizonytalanság, az aggodalom valamilyen módon mindannyiunkra hatott, de az élet lassan visszatér az ünnepeinkbe és a hétköznapokba, így lassan, óvatosan újra nyílnak az ajtók a templomokban.
Az első "Napi falat" kezdőképe a boglári templomunk bejárata volt. Akkor bezártuk, most újra nyitjuk. Ezzel együtt pedig élő közösségben táplálhatjuk a lelkünket.
Egy dolgot nem feledhetünk el: hálát adni az Istennek, hogy megtartott bennünket, megőrzött az igazi próbatételtől. Megköszönni, hogy nem hagyott minket magunkra. Sokszor és sokféle módon szólt hozzánk ezekben a hónapokban is.
Az 54 "falat" továbbra is olvasható, gyülekezetünk honlapján külön rovatban mindegyik megtalálható. Olvassák olyan szeretettel, ahogyan írtam őket. Talán nem az utolsó falat a mai, de jelképesen lezárunk egy időszakot, a félelmet, a bizonytalanságot reménység szerint végleg.
Kísérjen továbbra is mindannyiunkat a mindenható Isten áldásával, kegyelmével, gondviselő szeretetével. Erősítsen meg bennünket a Szentlélek erejével most és minden időben. Ámen