„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Időnként őszintén rácsodálkozok, hogy a gyermekekben milyen hatalmas bölcsesség rejlik. Miközben keresik a helyüket a világban, tágul a tér és vele együtt az értelem. Ezernyi kérdés, gondolat kavarog bennük, olyan, amelynek fontosságát csak gyermekfejjel érthetjük. Apró kis semmiségek, a felnőttek világában súlytalanok, de amint a gondolat testet ölt, és a szó szárnyán napvilágra kerül, illik felnőttként is komolyan venni, mert így lehet a számunkra SEMMIBŐL is VALAMI.

Néhány napja a legkisebb, aki pár nap múlva már komoly hat éves lesz, odaállt az apja elé és tüllszoknyában, egyszarvús pólóban mély, filozófiai okfejtésbe kezdett a SEMMIRŐL.

Azon töprengett, hogy a SEMMIT nem lehet elképzelni, hiszen a SEMMINEK nincs színe, se nem fehér, se nem fekete. Ha megpróbálnánk mégis, akkor látnánk a gondolatainkban VALAMINEK, ami már nem lenne a SEMMI. A SEMMI nem lehet átlátszó sem, mert az átlátszó is VALAMI, tehát igazából a SEMMI nem is létezik.

Szégyen ide, szégyen oda, becsülettel bevallom, hogy egész életem során nem gondolkoztam ennyit a semmiről, de igazat kellett adnom a kis filozófusomnak, mert ha éppen semmit sem csinálok, akkor is ülök, fekszek, alszok vagy gondolkozok. Ha valami nyomaszt, és azt mondom, hogy semmi bajom, akkor talán csak nincs kedvem kimondani, jelentőséget adni neki, mert úgyis elmúlik, megoldódik, és ezért nem akarok vele foglalkozni. Ha néha kifakad a kamasz, hogy senki nem érti meg, vagy senki sem szereti, akár visszakérdezhetnénk úgy, mint a viccbeli kisgyerek: „Honnan tudod, hogy senki sem? Biztos vagy benne, hogy már mindenkit megkérdeztél?”

El tudjuk-e képzelni a semmit? Meg tudjuk fogalmazni, hogy milyen a semmi?

Pál apostol azt írja, hogy „semmiért se aggódjatok”! Ha a saját életünkre gondolunk, át tudjuk-e érezni, hogy milyen, amikor semmiért sem kell aggódnunk? Semmi sem nyomaszt, nincs félelmem, bizonytalanságom. Nincs bennem kétség, csupán a tökéletes bizonyosság még akkor is, ha a saját vagy a gyermekeim jövőjére gondolok?

Mindig aggódunk, mindig van bennünk félelem és féltés. Legtöbbször nem is magunk miatt, hanem azokért, akiket szeretünk. Hogyan tudnánk semmiért sem aggódni, mikor az egész életünket átszövi a kétség és a bizonytalanság? Tervezünk, de a holnapunkat sem ismerjük. Mindenünk megvan talán, de tudjuk, hogy mindent egy pillanat alatt el is veszíthetünk.

Csak az nem aggódik, akinek tökéletes, és teljes bizalma van abban, akinek nála sokkal nagyobb hatalma van.

Abban nincs félelem, akiben mindennél erősebb a hit, amivel a szeretet Istenébe kapaszkodik. Tárjátok fel kéréseiteket előtte, mondja az apostol. Tegyétek az ő kezébe a félelmeiteket, aggodalmaitokat és bízzatok benne, hogy mindenre gondja van, soha nem feledkezik meg arról, akit az életénél is jobban szeret. SEMMIÉRT se aggódjatok, hanem kérjétek, hogy a tökéletes szeretet tökéletes békessége töltse be a szíveteket Jézus Krisztusban. Ámen