„Életem ideje kezedben van, Istenem!" (Zsolt 31,16)

2020 utolsó reggele. Gyűrötten szívom be az első kávém keserű illatát. Pillantásom elidőzik a falra szegezett régies utánzatú, fém öröknaptáron. Még júliust mutat, ezek szerint rég nem állítottam rajta, mintha önkéntelenül is megrekedtem volna a nyárban, napfényben, a szabadság hónapjaiban.

Vintage. Szeretem ezt a stílust, a múltat idéző képeket, táblákat, képeslapokat sőt, még a ruhákat is.

Talán a vintage rajongói közül is csak kevesen tudják, hogy a szó maga eredetileg a portói bor jelölésére utalt. Csak a legjobb évjáratú érdemelte ki a „vintage” jelzést. Az, amelyik kiemelkedően jó volt, amire érdemes volt emlékezni és külön évszámmal jelölni az akkor szüretelt, majd palackba zárt mélyvörös csodát. Számomra a vintage a régi korok nosztalgiáját jelenti, amikor minden egyszerűbb, szabadabb volt, amikor az életet, a pillanatot élvezni lehetett a maga örömeivel. Persze a múlt mindig megszépül. Az emlékeinkben igyekszünk mindig csak a jót felidézni: az élményeket, az örömteli perceket. Ahogyan helyükre kerülnek a múlt apró kis szilánkjai, színes cserepei, egészen megváltoznak a velük kapcsolatos érzéseink is: szelídülnek, csitulnak, változnak. Van, ami élesebb lesz, van, ami a feledés homályába vész el, mert az idő képes arra, hogy gyógyítson, de arra is, hogy emlékeztessen: semmi sem múlik el nyomtalanul.

Miközben elmerengek az elmúlt éven, 2020 utolsó napjához csúsztatom a naptár jelzését. Vajon milyen emlékeink lesznek róla 20 év múlva? Emlegetjük-e a Vintage éveként a legjobbak, legemlékezetesebbek között? Biztosan nem, de az is bizonyos, hogy elfelejteni sem fogjuk azt az esztendőt, ami történelmet írt az életünkben. Sok mindent elvett és sok mindenre megtanított. Legfőképpen arra, hogy mennyit ér a szabadság, az egészség, a család, az ölelés, a találkozás. Megtanított értékelni az apró csodákat, az emlékeket, a múló éveket. Megmutatta, hogy mire képes szükségben az ember: hogy az akarat és a szeretet minden korlátot képes legyőzni. Talán arra is rájöttünk, hogy mennyire kiszolgáltatott, védtelen az ember, és nincs nagyobb hatalom, mint egyedül az Istené. Az Ő kezében van az életünk, és annyi minden van, amit Neki köszönhetünk a múltunkból és a jelenünkből.

Közel 100 napi falat. Ugyanennyi élmény, hangulat és érzés, amely arra emlékeztetett, hogy az élet legegyszerűbb dolgaiban is ott van, jelen van az Isteni szeretet. Abban az évben, amikor a legkevésbé láttuk, éreztük, de mindennél jobban kerestük az Élet Istenét, megmutatta nekem is és talán másnak is apró falatokon keresztül állandó, csendes, erőt adó jelenlétét.

Az új év küszöbén mi mást is kívánhatnék? Legyen az Úr áldásával 2021 majd a „Vintage” éve. Adjon erőt, reményt, békességet és hitet, hogy alázattal és bizalommal tudjuk mindennap vallani:
„Életem ideje, kezedben van, Istenem!” Ámen