„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10, 16)

Úton a reggeli forgalomban, a megszokott rádióműsort hallgatom. Miközben a Hungarikumokról folyik a beszélgetés, sok egyéb mellett nekem is eszembe jut egy, ami jellegzetesen a legtöbb magyar háztartásban megtalálható: egy fél literes műanyag flakon pálinkával megtöltve. Kivételesen nálunk pont nincs itthon a kólás változat. Van viszont saját palackban, vodkás üvegben, sőt dunsztosban is a bő 41 fokos magyar orvosságból, mert magyar ember mindenre használja: fejfájás, torok vagy fogprobléma, gyomorrontás, sőt a bárányhimlő is gyorsan elmúlik, csak igyál rá egy kevés pálinkát.

Ritkán vagyunk betegek, így a pálinka sem fogy. Én magam nem vagyok különösebb barátságban vele. Megkóstolom, ha nagyon muszáj, de sem illatot, sem gyümölcsöt nem vagyok képes felfedezni benne. Alkoholt sem gyakran iszok, ha mégis, akkor egy jó fehérbort, de boglári viszonylatban felháborító módon abból is csak édeset vagy félédeset. Egy valami fogyott el varázsütésre, a Panyolai „Meggy-lelke”, amivel még nyáron kedvenc orgonaművészem ajándékozott meg. Egy pálinkaalapú likőr intenzív gyümölcs illattal, édes karcossággal és olyan erőteljes meggy ízzel, mintha az érett gyümölcs legszebbjébe kóstolna az ember. Tökéletesen eltalált, megkomponált, ahol az édes íz a gyümölcs frissességével összesimul eggyé válva a pálinka megszelídült karcosságával. Élmény volt minden cseppje, a mélyvörös színe, ahogyan bő ujjnyi csillogott még szögletes üvegének alján. Gondolatban összeillesztettem ízekkel, hangulattal, lágysággal és fűszerességgel, hogy akárcsak a zenében a harmóniák, tökéletes egységgé álljon össze: étcsokoládés piskótát sütöttem, különleges fűszerekkel, keserédesen, aztán lelket öntöttem belé, meggyeset és bőven, hogy végül csokoládémousse és fahéjas gyümölcs kerüljön közé és érjen a tortában egyetlen ízélménnyé. Minden a helyén volt, és egyensúlyban volt. Épp eléggé édes és savanykás. Pont ugyanúgy lágy, mint amilyen karcos. A pálinka alap erős karaktert adott, de mégis szelíden simult a gyümölcs és a csokoládé fűszeres édességébe. Látszólag ellentétes ízek, fűszerek ahelyett, hogy kioltották volna egymást, inkább támogatták és egyensúlyba hozták az ízeket.

Mintha Jézus is éppen ezt tenné bennünk: egyensúlyba hozni azt, ami látszólag ellentétes. Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, nehéz megtalálni az arányt, hogy a kettő ne kioltsa, hanem erősítse egymást bennünk, az Isten gyermekeiben. Mert keresztyénként nem az a feladatom, hogy engedjem, hogy mások kihasználjanak vagy csupán eszköznek tartsanak az érdekek játékában, hanem az, hogy határozott szelídséggel tudjam meghúzni a határokat mások és magam számára is. Nem az a feladatom, hogy hallgassak és folyton tűrjek, hanem az, hogy szóljak, tegyek, ha a hitemről, küldetésemről, és Krisztus igazságáról van szó. Ő azt várja, hogy kellő szelídséggel, alázattal, de határozott magabiztossággal valljam meg a hitem nemcsak a templomban vagy a szószéken, hanem a mindennapokban is ott és azon a helyen, ahova állított az ÚrIsten. Nehéz egyensúlyt találni. Nehéz szelídnek lenni úgy, hogy ne a balek legyek, akit mindenki könnyedén használ és manipulál, és nehéz okosnak, ravasznak lenni úgy, hogy kiálljak magamért és másokért is, hogy közben ne ártsak, hanem kellő bölcsességgel, türelemmel érveljek a legnehezebb helyzetekben is. Bár a meggylikőr elfogyott, de egy pohár friss fehérbor mellett megállapítom, hogy bennem még túl sok a karcosság, és kevés a türelem. Időnként a heves, indulatos jegyek bennem elnyomják a szelíd édességet. Máskor pedig naiv vagyok, rögtön mindenkiben megbízok és a bizalmamba fogadok. Elfelejtek határokat húzni és nemet mondani és mire észreveszem, mások irányították és töltötték meg a napom. Okosak mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Mint a „Meggy-lelke”, ahol az ellentétek egymást kiegészítve, szelídítve alkotnak tökéletes, határozott, karakteres, mégis lágy harmóniává oldódó egységet. Erre segíts Uram, engem is. Ámen