default_mobilelogo

Napi falat

2021. április 9., péntek

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mk 10,24)

Bővebben ...

Egy kép gyülekezetünkről

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,19-20)

Az elmúlt napokban másodszor ért a felismerés, hogy álomvilágban élek, igencsak elrugaszkodva a jelenkor valóságától. Elnézve az előttem lévő árcédulán a számokat, nem is igazán szeretnék felébredni az álomból. Jó nekem itt, majd keltsetek fel, ha itt az igazi, az utolsó húsvét, bár akkor az angyali harsona úgyis felriaszt majd, hogy az Isten bírói széke elé állhassak. Most viszont álmodnék tovább, de egyre jobban meresztem a szemeimet abban bízva, hogy talán csak rosszul látok. Korral jár, 40 felett bármi megtörténhet, de ez már a kettőslátást is bőven túlszárnyalja.

Az első sokk egy héttel ezelőtt ért, amikor húsvétikalács recepteket böngésztem. Az egyik angol nyelvű igencsak elnyerte tetszésem, de meglehetősen tanácstalan voltam a különleges hozzávalókat olvasva. A legtöbbet sikerült beazonosítanom, de egy számomra ismeretlen likőrbor felkeltette a kíváncsiságom. A különböző webáruházak kínálatát nézegetve hirtelen egy valószínűtlenül nagy számjegyre lettem figyelmes. 3.299.990 Ft. Először azt gondoltam, hogy káprázik a szemem, de mégsem: pontosan ennyibe került egy 6 l-es üveg pezsgő. Megkönnyebbültem, hogy lehet kapni, minden bizonnyal igény is van rá, mindenesetre az én álomvilágomban lehet bármilyen puccos, nem lenne helye, mert a pezsgőnek sosem lesz számomra ekkora értéke. Nincsenek nagy igényeim, apróságok is egészen boldoggá tudnak tenni. Egy szép kávéscsésze, egy olcsó kis bizsu fülbevaló, egy virág a kertbe, egy apró kis csecsebecse, de ezek közül is csak néhány van, amihez igazán kötődöm. Általában azokhoz, amelyekhez érzelem is társul, mert olyan valakire emlékeztet, aki közel áll hozzám. Talán egy dolog van, amihez a családban mindannyian rigolyásan ragaszkodunk: a poharunk. Különböző forma, szín, méret. Ritkán ragadunk másikat, ha kéznél van a sajátunk. Húsvét előtti szombaton kalácstésztát dagasztottam a konyhaasztalon. Észre se vettem, hogy az ütemes gyúrástól elindult egy pohár és a szalvétatartó az asztalról, hogy hangos csörömpöléssel végül földet érjenek. Rózsaszín üvegcserepek hevertek szanaszét. A nagylány pohara. Ez van, nincs mit tenni, majd keres másikat. Néhány perc múlva már ott ül mellettem és a lehetőségeket veszi számba: ez túl vastag, az kicsi, abból nem lehet inni, fura pereme van, az ronda, az meg olyan kis semmilyen. Hagyom magam rábeszélni, ha már én vagyok a bosszankodás okozója, így fél óra múlva a nagyáruház kínálatát szemrevételezzük. Míg ő kiválasztja AZ egyet, én gondolkodóba esem és erősen visszakívánkozom az álomvilágba, ahol egy pohár sem kerül közel tízezerbe, mert a polcon lévő árcédula láttán csak remélem, hogy káprázik a szemem. A kosarunkban végül egy 175 Ft-os fekszik bizonytalanul. Pont ugyanannyit tud, mint a kb. ötvenszer drágább társa. Ugyanúgy üvegből van, ugyanúgy inni lehet belőle. Nem mossa el magát, nem töltődik újra varázsütésre egyik sem, mégis itt van a polcon a drága, beárazták, talán vásárolják is, ha már lehet kapni. Egyre jobban érzem magam az álomvilágomban, ahol nem számít semminek a márkajelzése vagy az ára. Ahol az embereket sem a rangjuk, nevük, pénzük miatt tartjuk értékesnek, ahol a státuszszimbólum nem egy drága ékszer, luxusház vagy autó, hanem a tiszta, őszinte érzések, a szívben lévő jóság, a szeretet, önzetlen segítőkészség. Ahol a megelégedettséget nem pénzjegyekben, hanem a felszabadult mosolyban, a szívvel-lélekkel megélt egyszerű pillanatokban, a kapott és továbbadott szeretetben mérik. Vajon mi a boldogabb? Milliós pezsgőt kortyolni tízezres pohárból egyedül, vagy együtt lenni azokkal, akik fontosak számunkra az egyszerűen terített asztal körül? Mi a fontosabb? Gazdagnak lenni testben a világ szerint a földi életben, vagy gazdagságra lelni lélekben az Isten szerint az örökkévalóságra?

Egyszer mindannyian felébredünk a saját álomvilágunkból akár gazdagnak, akár egyszerűnek álmodjuk. Egyszer mindannyian meghalljuk a hívó szót, hogy az Isten bírói széke elé álljunk. A mérlegre csak a hitünk, a szívünk, a lelkünk kerül. Súlya csak annak lesz, bármennyi kincsünk, aranyunk, ezüstünk legyen, bármennyit gyűjtsünk is magunknak a földi életben, a hitünk, lelkünk nélkül csupán ezekkel, könnyűnek találtatunk. Ámen