„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” (Fil 4,5) 

„Fűben, fában orvosság!” – tartja a mondás, és ha egy kicsit utánanézünk belátjuk, hogy ez bizony nem más, mint a színtiszta igazság. 

Kilenc évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy magas a vércukorértékem, gyógyszerrel kellett szinten tartanom addig, míg a leadott 40 kg és az azóta is töretlen diéta le nem szorította a normál tartományba. Csak úgy, látatlanba semmilyen gyógyszert nem szeretek bevenni, így utánanéztem, mi is a hatóanyaga, amivel kordában tartja az értékeimet. Legnagyobb meglepetésemre a Syringa vulgaris, vagyis a közönséges orgona kérge alól kivont összetevőt tartalmazza. Az illatos anyák napi virág a cukorbetegség egyik legfontosabb gyógyítója anélkül, hogy tudnánk róla. Azt talán többen tudják, hogy különböző szívgyógyszerekhez a Digitalis, vagyis a gyűszűvirág kivonatát használják. Megfelelően adagolva orvosság, de már kis mennyiségben is halálos méreg lehet a gyönyörű kerti virág, ha nem megfelelően alkalmazzák. 

Napok óta szemezek egy tasak szárított kamillavirággal. Néhány hónapja egy tortát sütöttem citromos, olajos piskótával, kamillás és barackos habbal megtöltve. A kamilla számomra gyönyörű vadvirág, de a teát belőle sosem szerettem. Mindig a betegség jutott róla eszembe éppen úgy, mint a sós krumpliról. Azóta is, ha bárhol meglátom az asztalon vagy az étlapon, az első gondolatom, hogy „ki a beteg?” Így vagyok a kamillával is. Gyomorrontásra igyál kamillateát! A gyulladást borogasd kamillával! Még a kismacskák csipás szemét is azzal mostam rettentő óvatosan, ha rájuk találtam. Nyugtató hatású, ráadásul egyszerű, de mégis szép virágú, illatosan bájos az apró fehér szirmaival. A torta krémjébe selymesen simult. A tejszínes ízben lágyan, de határozottan érződött a kamillával felfőzött szirup. Kétségkívül kamillás, még ha nem is az igazi, teában megszokott íz dominál. Rákentem a piskótára, majd a tetejére a barackos habot. Nem szépítem, a végeredmény csalódás volt. A gyümölcs teljesen elnyomta az ízeket. A végén a citromon és a barackon kívül semmit sem éreztem. Túl lágy volt a kamilla. Nem tolakodott előtérbe, csak megsimult szépen szelíden a harsányabb, karakteresebb jegyek közé kerülve. Ha ízre nem is volt elsöprő az élmény, némileg megnyugtatott, hogy a gyógyító hatását így is kifejthette, ha csak egészen elenyésző mértékben. 

„Fűben, fában orvosság” sokszor úgy, hogy életeket menthet, mégsem ez az, ami miatt felfigyelünk rájuk. Sőt, egészen addig, míg alaposabban meg nem vizsgálják, vagy tapasztalatot nem szereznek róla, észrevétlen marad a gyógyító hatásuk. Csokorba gyűjtjük az orgona lila, illatos bugáit, de vajon kinek jutna eszébe, hogy a kérge alatt sokak számára gyógyszert jelentő anyag van? Különleges, feltűnő kelyheivel a gyűszűvirág az angol kertek jellegzetes növénye, de ki gondolná, hogy nedvével életeket menthet? A kamilla is csupán vadvirág, útszélen, árkokban nyílik sárga közepű fészkesvirágzatával, de az igazi ereje, gyógyító hatása mindaddig észrevétlen, míg nincs igazi szükségünk a gyógyulásra. 

Több van bennük, nagyobb erő, áldás, mint amit látunk, mégsem kérkednek vele, csupán egyszerű szépségben, alázatos szelídségben igazodnak a természet rendjéhez: bimbót nevelnek, virágba borulnak, magot érlelnek és hervadnak, mert bennük röviden ott van minden, ott van az egész élet. 

Csak az ember nem találja helyét a teremtett világban. Sokszor az akarja többnek láttatni magát, akinek a külsőségen kívül semmije sincsen. Az kérkedik és él a látszat hamisan csillogó fényében, aki belülről üres, és nincs, ami a lelkét gazdaggá tegye. Miközben a világ a külsőre, a láthatóra teszi a hangsúlyt, és ez lesz a lényeg, vannak, akik nem kérkednek, csak egyszerű, csendes szelídséggel, alázattal élik az életüket. Ők azok, akik időnként egyetlen szóval gyógyítanak, egyetlen mosollyal gondot űznek. Egyetlen mozdulattal vigaszt, erőt, reményt adnak. Ők azok, akiken keresztül észrevétlenül, de jelen van és áldását adja az Isten. Időnként a harsány, az erőteljes, a mindent elsöprő háttérbe szorítja őket, de akkor is ott vannak, ha a világ szemében láthatatlanok. Csendben teszik azt, amire elhívta őket az Isten, szolgálnak, gyógyítanak, másokért és nem önmagukért élnek csendes szelídségben. 

A tortát újratervezem. A barack a háttérben, csupán egy egészen vékony rétegben, egy egyszerű, szinte jellegtelen omlós tésztán kap helyet. Erre kerül egy légiesen könnyű habos piskóta, végül a kamillás, krémes hab, hogy végre minden ízében érezhető legyen, előtérbe kerüljön és elfoglalja azt a helyet, amit megérdemel. 

A világgal szemben is ez a reménységünk, hogy egyszer az Úr ítéli meg az életünket. Az egyetlen bizodalmunk, hogy az Úr közel. Egyszer magához veszi és jobbjára állítja azokat, akik neki szánták az életüket. Azokat, akik a szelídség, alázat útján jártak, és csupán az Istentől kapott ajándékkal szolgáltak nem a világnak, hanem másoknak és az Istennek. Ámen