„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére.” (2Kor 2,15)

Különös hangulata van a régi fényképeknek, a megsárgult, kifakult színeknek, a barnás, árnyalatú szépiának, amely extra romantikát ad a múlt papírra vetített lenyomatának. Apai nagyanyámról egy nagyított, keretezett képet őrzök az emlékeimben. Elegáns kosztümben, lágy hullámokba fésült hajjal, beállított pózban ül egy asztalnál. A 30-as, 40-es években készülhetett, még fiatalon, de már inkább magabiztos nőként, és nem mint hamvas lányként nézett a kamerába. A barnás árnyalaton keresztül is azonnal feltűnt a rúzs a száján. Emlékszem erre a vörös rúzsra és a csiszolt parfümös fiolára a tükrös fésülködő asztalán. 1947-ben Szlovákiából telepítették be őket nagyapámmal Magyarországra. Az addig viszonylag jómódú iparos, a nála fiatalabb feleségével 50 kg-os batyukban hozhatta magával mindazt, ami a legfontosabb volt. Nagyanyám sokszor mesélte, hogy az ékszereit az alsószoknyájába varrta, így tarthatta meg őket biztonságban. Az új élet munkát, kuláklistát és nélkülözést is jelentett, és a régi polgári életből, fiatalságból nagyanyám csak néhány emléket mentett meg: egy vörös rúzst, mely haláláig ott volt az asztalon. Szenvedélyes, égő színe kislányként sokszor csábított, de csak a kezemre kentem, annyira éreztem különlegességét, az emlék értékét, nem véletlen, hogy 85 éves koráig nagyanyámhoz tartozott. A másik, egy csiszolt kupakkal lezárt parfümös üvegcse volt. Egy csepp sem ült az alján, mégis illatozott a kölni ódivatú, mamós illatával. Számára ez a kettő a fiatalságot jelentette. A boldog éveket, az elmúlt időt, a gondtalanságot, én pedig csodáltam érte, hogy volt az az egy: az egyetlen rúzs és egyetlen illat, amihez élete végéig ragaszkodott. Talán miatta keresem magam is az ÉN illatom. Azt az egyet, ami nem tucat, nem átlagos, télen-nyáron viselhető, hozzám tartozó. A kínálatot, és az árakat nézve valószínű, hogy sosem találom meg, így lesz néhány, ami olcsóbb, de nem közönséges és élvezhetőbbé tesz egy átlagos hétköznapot. Időnként próbálom keresni, összerakva magamban az illatom, de gyanítom, hogy nincs parfümőr a világon, aki a bennem lévő káoszból harmonikusat alkothatna. Mindenképpen legyen frissen nyírt fű és eső illata a tavasz frissességével. Rózsa, frézia, liliom édesen ölelő jegyeivel. Legyen fűszeres bőr, kávé, egy sejtésnyi füst és tonkabab, aztán merüljön el a vanília, fahéj és a fagyos gyümölcsök illataival. Pont, mintha a négy évszakot próbálnám egy mixerbe tenni és jó alaposan összekeverni. Egy kis üde tavasz, a meleg, virágos nyár, a barnuló, egyre nehezebb, avarba mélyülő ősz és a tél a kályhameleg, fűszeres ízeivel. A káosz bennem időnként éppen ilyen. Hol üde, friss, mosolygósan derűs, aztán inkább gyümölcsöt érlelő, szirmot, illatot ontó. Aztán nehézzé, karcossá váló, egyre fáradtabb, fakó barnába simuló, majd meleggé, tűzzé váló a tél fűszeres illataival, az ölelős estékkel, piros kabáttal, forró kávéval, kéményfüst mindenbe belebújó, bántóan szúrós illatával. Néha úgy érzem, hogy mindabból, ami bennem van, ami érzés, lélek keveredik bennem, nincs az a mester, aki kellemes, jó illatot keverhetne. Külön-külön még akár vonzó, kellemes aromájú is lehetne, de az arányokat eltalálni valahogy nehezen sikerül. A karcosság, érdesség, időnként a hevesség, a szenvedély, a szúrós keserűség túl erőssé válik. Marni kezd, bántó lesz és van, amikor éppen annyi báj és tisztaság hiányzik, hogy a rosszat egyensúlyba hozza. Az Isten viszont, mint egy hozzáértő, minden összetevőt tökéletesen ismerő parfümőr hozzáad az életünkhöz egy mindennél karakteresebb, erősebb összetevőt. Sosem bántó, inkább szelíden simogató. Vonzó, amely rabul ejt abban a pillanatban, hogy a lelkébe hatol az embernek. Megérinti, átjárja, ellensúlyozza a karcosságunkat. Tiszta, friss illattal ellensúlyozza a nehézkes indulatainkat. Hittel vegyíti a szívünkbe, hogy átjárja egész életünket és árasszuk, vigyük a jó illatát mások számára is élvezhetővé téve. Krisztus illata vagyunk, szeretete illatát hordozzuk. Ha elég erőssé válik bennünk, ha mindent átjár az életünkben, akkor egyensúlyt teremt bennünk, hogy az, amit mi élvezhetetlennek, cseppet sem szerethetőnek tartunk magunkban, Krisztus szeretete tegye vonzó illattá minden ember számára magunk körül. Ámen