„Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!” (Péld 1,8)

Vannak mondatok, amelyeket lazán, könnyedén kimondunk, de már abban a pillanatban érezzük, hogy mélyebb tartalma, jelentése van annál, mint amit első pillanatban gondolnánk. Ilyen mondat pl. a „csak egy falatot eszek”, „csak egy percre ugrok be”, „csak megnézem a ruhákat”, és a „csak beszaladok egy samponért a drogériába”. Az egy falatból legtöbbször egy újabb, végül pedig egy egész szelet lesz, az egy percből minimum fél óra, pedig még vissza is fogtam magam. Ha megnézem a ruhákat, általában meg is tetszik valami az aktuális leárazásban, ha pedig beszaladok a drogériába, hatalmas illatkavalkádban lépek ki az üzletből hosszú idő elteltével, legtöbbször a sampon nélkül. Azt szokták mondani, hogy a jó pap holtig tanul, de ha magamra gondolok, abban is lehet némi igazság, hogy holtáig keresi a maga illatát. Már lelkesedni sem merek, ha rábukkanok egy igazán testhezállóra. Amint megveszem, összebújok, eggyé válok vele, szinte biztos, hogy rövidesen kivonják a forgalomból és újra csak petrezselymet árulok a finom kis dobozokat bújva. A kínálat pedig óriási, az orrom kapacitása véges, a csuklómon fellelhető pontok száma korlátozott, így elég lassan haladok a keresgéléssel. Időnként a klasszikus nagyágyúkat is kipróbálom, de rajtam szinte mindegyik fojtósan szúrós, dohos, avas, otthonka hangulatú. Még érnem kell hozzá, mondta egyszer kedvesen az eladó hölgy, de ez az érés nálam vagy soha, vagy csak nagyon későn fog bekövetkezni ismerve a rapszodikus habitusomat. Az esetek túlnyomó többségében 4 illatot fújkálok magamra. Bár a csomagolás sokszor köszönőviszonyban sincs a tartalommal, mégis a dobozok alapján választom ki a tesztalanyokat. A legutóbbi „sampon vásárlásnál” megakadt a szemem a gyerekkoromból ismert ikonikus 4711-es, klasszikus kölnivízen. Gyerekkoromban minden nyáron hoztak egy üveggel a látogatóba érkező német rokonok. Kissé úgy tűnt számomra, mintha a magyar pálinka gyógyító hatásával vetekedne, mert míg nálunk a pálinka jó mindenre (is), náluk a kölni kezelt fejfájást, izzadást, napégést, és szinte minden bajt gyógyított, amire kenni lehetett. Nemcsak az üvege, de az illata is jellegzetes volt. Az igazi kölni, tömény „pacsuli”, amely hosszú időn át volt érezhető a forró melegben. Ahogyan végignéztem a polcon, megakadt a szemem egy csinos, lila dobozon. A régi festmények hangulatát idéző virágokkal, a tökéletes színösszeállításával egészen magával ragadott. Egyszerre volt mély és titokzatos, egyszerre „trendi” és mégis hagyományos, egyszerű és mégis különleges. Ráadásul 4711-es, Írország vadvirágos mezőit idézve. Az illata természetes, finoman virágos. Egyszerre kusza, titokzatos ugyanakkor egyszerű, minden sallangtól mentes. Mindezt úgy, hogy mégis marad valahol érezhetően, de észrevétlenül az az igazi 4711-es. Tradicionális, mégis egészen új, mint a sorozat többi illata. Merész, új utakat kereső, de mégsem szakad el a gyökerektől, nem felejti el azt, ahonnan indult, ami a biztos pont, háttér volt számára.

„Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!”

Új utakat keresünk. Sokszor leszámolunk és leválni akarunk a múltról, amely avas, dohos, fojtó tud lenni a felnövekvő vagy talán már fel is nőtt generációnak. Elvetjük azt, ami régi, amit tehernek érzünk, túlhaladottnak gondolunk, és ahelyett, hogy a kitaposott ösvényt járnánk, bozótvágóval csörtetünk új utakra lépve, új lehetőségeket keresve. Fiatalon vágyunk az újra, a kihívásokra és bármit kipróbálunk, tesztelünk, ami cseppet sem hasonlít a régire, a múltra. Lázadunk zenében, művészetben és a saját életünkben is, hogy bebizonyítsuk, nincsen szükségünk jó tanácsra, intésre, mert mi jobban tudjuk, része vagyunk, benne élünk a sűrűjében a megváltozott világnak. Aztán telik az idő és érettek leszünk a régi illatokhoz. Felidézünk szavakat, gondolatokat, bölcsességet a múltból, figyelmeztetést, aggódást, tanácsokat és rájövünk, hogy mi sem tudunk mást vagy jobbat adni a következő generációnak. Lehet frissebb, lehet szebb a csomagolása, lehet más az illat, ami azonnal szerteárad, de az alap mindig ugyanaz: az ismeret, a bölcsesség, amely tapasztalatból fakad. Óvni, védeni akar, utat mutatni, cél felé vinni, és megérteni, hogy a megélt idő mindennél több tapasztalatot és bölcsességet ad. Hallgass, fiam! Ne vedd semmibe, mert a szeretetből fakadó figyelmeztetés, bár nincs selyembe, díszbe csomagolva, megtart az úton, amely az életre vezet. Ámen