„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4,13)

Csupán rövid ideig láttam a boltok polcain, és talán kétszer vettem és kóstoltam bele a matcha teás „Kit-Kat”-be. Azonnal átütő sikere lett nálam. Egészen különlegessé tette a zöld tea fanyar frissessége a csokoládéval töltött, ropogós ostyát. Azóta motoszkált a fejemben, hogy ezzel a teával még dolgom lesz, mert eltér minden más megszokottól és a nem túl édes ízek kedvelőinek akár tökéletes is lehet legújabb kedvencnek. Bevallom, nekem már az lett. Azóta a torta is, amelyet egyszerűen és variálva is megalkottam vele. Friss, gyümölcsös, lágy és ropogós, a tea karakteres, kissé kesernyés íze tökéletesen harmonizál a tökmaggal és a balzsamecetes eperrel. A torta után úgy döntöttem, hogy a létező összes módon kipróbálom az illatos, „jujdeszépzöld” színű, finomra őrölt port. A Matcha latte-val kezdtem. A leírás szerint a teaport tradicionális japán módszerrel, bambusz seprűvel keverjük el csomómentesre. Sem japán hagyomány, sem gésajelmez, de még egy szamurájkard sem volt itthon, így maradtam a magyar hagyománynál, az egyszerű kávéskanálnál. Láss csodát, ezzel is működött a dolog. Közben tejet habosítottam, talpas pohárba töltöttem, rá a forró vízben elkevert zöldteát, végül jó sok habbal és fahéjjal meghintettem. Belekortyoltam és úgy döntöttem, maradok a vödörnyi mennyiségű kávénál. Nem is értem, miért voltak illúzióim vele kapcsolatban, a tea, az tea. Sosem lesz kávé akkor sem, ha vízzel, tejjel forrázom és iszom, és mivel a teáért nem rajongok, ez a latte sem lett kedvencem. A maradékot egyszerűen kiöntöttem. A telefonon megnyitott oldal mintha tudta volna ezt és enyhe célzásként feltett egy költői kérdést, amelyre tőlem választ nem várt, de azt igen, hogy elolvassam az ott leírt, meggyőzőnek szánt 7 érvet a matcha tea mellett. „Miért kellene minden nap matcha teát innod?”

Hirtelen kíváncsi lettem. A divat vagy az üzleti érdek időnként felkap egy-egy szuperterméket, amely mindenre, sőt még annak ellenkezőjére is hatásos. Hát akkor olvassuk az aktuális divatot.

Azt írják, ez a legegészségesebb tea. Stressz és rákmegelőző hatása van, csökkenti a vércukrot, magas vérnyomást és a koleszterinszintet. (Pont azt, amit az olvasók 90%-a hallani szeretne.)

Sokáig ébren tart, hatása erősebb a koffeinnél is. Megnyugtat, ellazít, ugyanakkor energiával tölt fel és élénkít. (Teljes nyugalommal fogom túlpörgetni magam.) Harcol az öregedés ellen. (Harcolnék én is, de nincs értelme. Egyszer úgyis nyomot hagy és eljár az idő felettem.)

Sok benne az antioxidáns. (Ezt nem kétlem.) Könnyű elkészíteni és a legjobb, hogy fogyasztó hatású. Csak úgy olvadnak majd le a kilók, mert a matcha meggátolja az új zsírsejtek kialakulását anélkül, hogy leterhelné a májat és a vesét. Röviden és tömören: fogyasszunk naponta matcha teát. Elképzeltem azt a harcot, ahogyan a tortában lévő tetemes mennyiségű cukor, tejszín, krémsajt építgeti a csípőmre a plusz kis párnákat, a tea pedig bontja azokat harcolva az elemekkel. Rápillantva a derekam lassan elfeledett helyére, igencsak úgy látom, hogy a matcha az esélytelenek reményével harcol azokkal a bizonyos zsírsejtekkel. Csodát mondjuk, már nem várok. Nem hiszek abban sem, hogy az akaraton, elhatározáson kívül bármi megváltoztat kívülről és belülről. Mindenesetre jó néha elmerülni az önámítás illatos habjaiban, hogy bármilyen pozitív változás a testemben és a lelkemben megtörténhet anélkül, hogy nekem bármilyen erőfeszítést kellene tennem érte. Időnként próbálják elhitetni velünk, hogy a változásnak nem fejben, szívben kell eldőlnie, hanem csupán egy teával, vagy bármi mással minden csoda megtörténhet. Hiszek a csodákban, magam is tapasztalom nem egyszer, hogy „csöndesen és váratlanul átölel az Isten”, de átéltem azt is, hogy éveken át harcoltam a kilóimmal, míg rá nem jöttem, hogy harcolni csak úgy lehet, ha elszántság, következetesség, akarat is van bennem, hogy a kényelmes komfortzónámból kilépjek. Amint megtettem, akartam, eldöntöttem és harcoltam elsősorban magammal, erőt is kaptam, hogy mindenféle csodaszer nélkül legyőzzem a kilóimmal együtt saját magamat. Tény, hogy nem egyszerű. Nem is a változás, sokkal inkább azt felismerni, hogy nem vagyok szabad. Sem a testem, sem a lelkem. A vágyaimnak, apró kísértéseknek, jelentéktelennek tűnő bűneim fogságában vagyok. Amíg rá nem döbbenek, hogy csak nélkülük vagyok igazán szabad, addig lubickolok a komfortzónában és mást hibáztatok az elcsúszott életem miatt. Így van ez az emberi kapcsolatokban is. Mindig más az oka, ha harag, indulat mérgez meg kapcsolatokat. Mindig a másik hibáit látjuk meg csak, hogy a sajátunkkal ne kelljen szembenézni egyikünknek sem. A döntés joga mindig nálam van: akarok-e változtatni az életemen, akarok-e békességet a harag, gyűlölet helyett? Akarom-e igazán, hogy elszakadjak attól, ami függővé tesz? Akarom-e, hogy Krisztus kegyelme megújítsa az életemet? Ha az akarat megvan, akkor bele kell néznem a tükörbe, amit az Isten tart elém, hogy őszintén lássam, ki vagyok. Azután küzdenem és harcolnom kell nem néhány napig, évig, hanem egész életemben elsősorban a bennem lévő bűn és kísértés ellen. Nincs könnyítés ebben a harcban, nincs fegyverszünet sem. Mindennap meg kell halnia az óembernek, hogy az új bennem megszülessen. Az egyetlen remény, támasz, bizonyosság, hogy mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. Ámen

Aki szeretné megkóstolni a matcha teás, tökmagos, balzsamos epres kísérletem ízét, az 13-án, a könyvbemutatón kanalazható módon megteheti egy pohárkával.