"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (1Kor 13,12)

A szépség relatív, vagyis nehezen meghatározható, és mindig viszonyítás kérdése, hogy mit látunk szépnek. Mégis úgy tartják, hogy minél szimmetrikusabb egy arc, annál szebbnek tűnik csupán kívülről, a vonásokat szemlélve.
Papp Norbert alkotásán néhány hónappal ezelőtt, Rákász Gergely orgonaművész oldalán akadt meg a tekintetem. Gergő koncertjein sokszor megcsodálhattuk már az illusztrációként kivetített dinamikus, mégis érzelmekkel teli képeket, de valami megmagyarázhatatlan módon ez az arc megragadott, és azóta sem ereszt. Egy torzó, amely számomra mégis a tökéletes szépséget ábrázolja, annak ellenére, hogy cseppet sem szimmetrikus, sőt, befejezetlen, hirtelen, élesen törik meg a teljessége, hogy egy határon túl megszűnjön a látásunk, az ismeretünk. Csupán sejtésünk lehet, hogy milyen az arc teljes egészében, de a valóság csak akkor tárulna fel a szemünk előtt, ha látnánk a folytatást, a végét, a legutolsó, befejező ceruzavonásokat is.
Addig csupán a képzeletem játéka, hogy milyennek hiszem, hogy képes vagyok-e a szívemmel, lelkemmel látni az egészet. Rajtam múlik, hogy abból, ami előttem van, amit most ismerek, tudom- e a tökéletes szépséget látni még akkor is, ha rejtve van a folytatás.
Akár az életünk is lehetne…. Ahogyan Pál apostol mondja, most csupán töredékes az ismeretünk. Látunk, tapasztalunk valamit minden egyes nap, jót és rosszat is, de nem látjuk abban a teljességben, amely az Isten terve és szándéka lesz velünk. Életet kapunk, elindulunk és közben annyiféle módon alakítja, formálja a vonásainkat! Hol lágyan, hol erőteljesen, mélyen karcolva, hol lendületesen, erővel, élettel telve, hol pedig apró vonalakkal, egészen halványan, szinte észrevétlenül rajzolja a Mester az életünket. Bárhogy is legyen, tudjuk, hogy van egy pont, amin túl nem láthatunk itt a földön. Eljön a pillanat, amikor a vonal hirtelen megtörik, és nem ismerjük, csupán sejthetjük a folytatást. Azt, hogy milyen lesz, bizonyosan nem tudhatjuk, csak hittel tudjuk elképzelni, milyen lesz majd odaát, de egy bizonyos: az Isten ígérete, hogy eljön majd a nap, amikor mindaz ami most még töredékes, teljessé válik a szemünk előtt és a vonalak kuszaságából elénk tárja a Mindenség Ura a teljes, a tökéletes szépséget. Ámen